Munka alatt a munkahelyet, a munkavégzést, az ehhez tartozó affinitást értem, és szerintem ide tartozik a bérkérdés is. A fősuli után rögtön sikerült elhelyezkednem, álommelóm volt. Két éven belül céges kocsi, aztán még egy év, és dőlt a lé is. 10 évet húztam le amíg ki nem égtem. Viszont az elejétől a végéig piszok keményen húztam az igát (lehetett is, hiszem az ex lehetővé tette). Váltanom kellett, már csak azért is, mert itt volt az ideje fejlődni. Persze nem sikerült megtalálnom a helyem. Az utóbbi évben 3 helyet fogyasztottam el, jelenleg is keresek. Volt amit én dobtam el a jobb reményében, volt ahonnan elüldöztek, volt ahol felmondtak nekem még a próbaidő alatt, érthetetlen okokból. Voltam és jelenleg is munkanélküli vagyok. Keresek. Bár tudnám mi a reális út nekem.
Nyilván ennyi pofon után, ebben az élethelyzetben felmerülnek az emberben nagyon nehéz kérdések.
Vajon a válás miatt nem felelek meg? Igen, mert hát ha azt nézzük, hogy amint eljöttem ész nélkül csajozási kényszerem volt, hogy levezessem a feszkót, vagy hogy valamit kompenzáljak magam előtt…és ez rengeteg energiát vitt el. Szerda este bemész a városba egyedül, berúgsz hogy pl turista angol csajokra vadászhass, aztán pár óra alvás után mész be a próbaidős munkahelyedre… még ha át is vészeled a napot, nyilván nem vagy ugyanolyan produktív. Én legalábbis nem voltam. Egyszerűen csak akkor nem a munkában való megfelelés volt a legfontosabb. Érdekes, hogy idővel ez a preferencia mennyire átalakul az emberben.
Vajon túlpozicionálom magam? Nyilván, hiszen az előző helyemhez képest kb a felét keresem most, ráadásul minden megnyert pozim magasabb szintű. Ergo anno kibaszott jó helyen voltam, és szimplán telhetetlenné váltam. Na meg persze ott van a burnout is.
Vajon az új élethelyzetben nem tudom hozni ugyanazt a színvonalat a munkában? Hát persze, hogy nem. Amikor bent vagyok, akkor félig azon jár az agyam, hogy mi van otthon a hűtőben, hova vigyem a fiam este kikapcsolni, milyen feladatokat találjak neki, hogy állnak a csekkek…és akkor még csak a gyerekről beszéltem. Ott van még a lakás, ott van még a kaja, ott van még az új élet, ott vannak még a lányok. Akárhogy is nézem, ez egy hatalmas váltás lett nekem, és ezen a téren kellett a legtöbbet fejlődnöm. Ha rendesen kiveszed a részedet a gyereknevelésből, minden kapcsolódó feladattal együtt, akkor te is ugyanúgy kétműszakozol. Tudom hogy eljöttem, tudom hogy rohadjon meg minden férfi aki eljött, de azért basszus: ez tényleg nagyon fárasztó.
Minddel egyszerre küzdök, de sajnos idő kellett amíg ezeket az elvárásokat magamban összerakosgattam. És ennek durván megfizettem az árát. De hát ez van, ahogy az ex mondaná: te akartál felnőtté válni… Rohadt fárasztó két hónap után többször egymás után váltani. Folyamatosan ezerrel az új feladatra koncentrálni. Leszarni is lehet, de én nem az a típus vagyok. Én bent maradok tovább, én hazahozom akkor is ha senki sem kéri. Csak azért mert meg akarom csinálni. Jó persze voltak hibák, de úgy érzem nem azért mert leszartam, sokkal inkább azért, mert sok volt a belső elvárás. Mindent akartam egyszerre, mindenhol megfelelni. És ezt a váltást ennyiszer ilyen rövid idő alatt…BASSZUS! Azért ennyi hellyel egy év alatt nem lesz könnyű elszámolni a következő munkáltatónál, nem lesz sétagalopp. Perpill egy rohadt nagy váltáson töröm a fejem. Hátha ez lesz a megoldás. Ki tudja…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: